Jókedv.

Na csak röviden, tömören.
Meg akarok halni.

Újra

Reményeim szerint valamivel stabilabb pöcegödre lesz örökkön bomló és felépülő világomnak ez az oldal. Kis takarítást végeztem, hisz sok bejegyzésben nem ismertem már magamra és voltam olyan lusta, hogy ne szortírozzak.
Időközben történt egy-s-más, amik nagy hatással voltak rám és segítettek újabb rétegeim megismerésében. Nem kevés embert ismertem meg, jártam egy évet történelem szakra, most elkezdtem a pszichológiát, közben felismertek, mint mesélőt és megerősítést kaptam a világom egyediségével kapcsolatban. Az idő csak tűnik tova és tova, én pedig egyre erősebben érzem önmagam, ugyanakkor egyre kevésbé látok ki abból, amit magamra rántottam. Nem tudom kívülről nézni magam, túlságosan benne vagyok az eseményekben. Azt tanulom, amit szerettem volna, azért becsülnek, amiért szerettem volna, mégis minden bizonytalan. Fogalmam sincs, van-e talaj a lábam alatt, mikor előrelépek, csak lépdelek előre.
Kíváncsi leszek, mi lesz ebből..vagyis belőlem. Annyi mindent szeretnék megtanulni, elérni, megmutatni, megalkotni! Remélem minderre lesz időm és mindig lesz aki velem legyen. Ha nem érzek másokat, eltévedek. Elkanyarodok valamerre, és vissza se térek. Megkeményedik körülöttem a buborék, megfagy, és azon kapom magam, hogy a jégvirágokkal beszélgetek. Tán egy nap lesz társam, aki ott lesz mellettem ilyenkor...talán már meg is találtam, csak nem érzem még.
No..innen visszatérünk rám. Most megyek, és fejlesztem magam.